Metamorfózis

— Kérem, segítsenek! Csak pár forintot! — nyöszörögte egy rühes koldusasszony.

Ugyan az asszony nem lehetett több negyven évesnél, de arcára már mély barázdákat vájt a szenvedés. Körmei piszoktól feketéllettek, rongyai húgyszagtól bűzlöttek. Izzadságtól csatakos haja a négy égtáj felé töredezett, homlokát korpaszőnyeg borította. Hullaszerű bőrén anyajegyek feketéllettek, távolról tetemet ellepő rovaroknak tetszhettek. Csecsei fonnyadtan lógtak alá, mint valami zamatukat vesztett zord szőlőfürtök.

Az asszony körül úgy keringtek a pletykák, mint trágya fölött a legyek. Valaki azt hallotta, hogy négy férje volt, és csalfa természetének köszönheti balsorsát. Volt, aki úgy tartotta, hogy meggyilkolta a férjét, és börtönből szabadult nincstelenként.

Hogyan megy tönkre egy élet és miként sorvad az ember állattá? Nem tudni biztosan, a sorsnak ezer arca lehet. Azonban bármi is történt az asszonnyal, a járókelők többsége elhasznált kurtizánnak nézte, s undorodva siettek el a rémség mellett.

Ám egy napon különös dolog történt. Egy jól öltözött, jóvágású férfi haladt el a csúszó-mászó alak mellett. Először nem vette észre a szerencsétlent, ám a hangja hallatára kővé dermedt. Ami másnak fültépő rimánkodást jelentett, az a férfire mennyei muzsikaként hatott. Az üdvözültek mosolyával fordult a zene forrása felé.

Ugyan a nő nem lehetett több húsz évesnél, de arcáról már bölcsesség sugárzott. Körmei kecsesen fénylettek, ruhája gyengéden ölelte át pedáns gazdáját. A lány hajzuhataga lágyan omlott alá, aranykoszorút vonva nemes homloka köré. Bőrének hamvassága a selyemmel vetekedett, apró hibái elmerültek bársonyos tengerében. Keblei élettől duzzadtak, komoly próba elé állítva a férfiak szemét.

A férfi a lányhoz lépett, s karjaiba vette zokogó szerelmét.

— Csss — csitította, s gyengéden megsimogatta a kedves arcot. — Most már minden rendben lesz — csókolta, s hazavitte szíve választottját.