Lehull a negyedik csillag

Dr. Manfred Esell némán hallgatta Anbumadi mester szavait. A mester kétségbe volt esve. Mindend elmondott öreg barátjának, az élet füvének megtalálásától egészen az Örvénylovason történt eseményekig. A szerencsétlenül járt jógi még az ütések emlékeibe is beleremegett.

—… és ami a legrosszabb az egészben — folytatta — még téged is bele akarnak keverni. Fogalmam sincs, mire kellhetsz nekik, az a Dr. Dealer nevű fickó el akart csalni valami budapesti kocsmába. Mi is volt a neve… Megvan; CITY HOTEL MÁTYÁS, ezek szerint nem is kocsma, hanem egy neves magyar szálloda. Miért emlékeztem kocsmára? Hát én is megöregedtem — motyogta maga elé az indiai.

A nemrég még erőtől duzzadó mestert az események hatására utolérte a kora. Már nem a büszke jógi volt, hanem egy túlsúlyos öregember. A civilbe öltözött katonák először Sanghaj-ba, majd egy Berlinből induló járattal Budapestre vitték. A repülőtéren azonban magára hagyták. Anbumadi innen tárcsázta barátját és itt tudta meg a találkozó helyszínét is. Esell doktor állát simogatva válaszolt:

— Nyugalom, barátom! Meg fogjuk oldani a problémádat, erre megesküszöm. Sajnos, én is ismerem Dr. Dealer -t. Nemrég még a tanítványom volt — mondta szégyenkezve a bölcsész.

— A tanítványod? Ezek szerint te tanítottad neki a…

— Én. És még sok mást is. A legtehetségesebb diákom volt. Az agya szivacsként szívta magába szavaimat. Mindent megjegyzett, már első hallásra. Kár volt elveszíteni — a professzor elbámult a levegőbe, miközben szórakozottan játszott egy tollal a hotelszoba íróasztalán.

— Mi lett Dr. Dealer -rel? — kérdezte most már kíváncsian a mester.

— Hosszú történet. A problémánk megoldását tekintve lényegtelen. Fenét lényegtelen, végül is ez minden bajunk forrása! Sajnos ezt a baklövést még veled sem oszthatom meg, öreg barátom.

— Igen, igen. A probléma. Már kezdtem megfeledkezni róla. Szörnyen rossz a memóriám! Remélem nincs Alzheimerem! Még arra sem emlékszem, hol van az a HOTEL MÁTYÁS.

— E felől egy percig se aggódj! Most épp ott vagyunk! — szólt fölényesen a doktor. Anbumadi e válasz hallatán elfehéredett.

— Jesszus! Hiszen akkor…

Nem fejezhette be a mondatot. A szobában a villany lekapcsolódott. Az ablak üvegszilánkok kíséretében bevágódott. Valaki földet ért a helyiség padlóján.

Dr. Manfred Esell tudta, hogy csak másodpercei vannak a cselekvésre. Nagy levegőt vett, Chi erőt küldött a korona csakrába, majd elordította magát:

— Baltasar! Jöjj! — a kiáltást követő hangorkántól még Dr. Esell hátán is a hideg futkosott. Hát még Anbumadi-én. A mester már az üvegszilánkzápor érkezésekor a közeli íróasztal alá vetette magát. A hotelszobában túlvilági fények keltek életre. Baltasar megérkezett.

Ximen Ling-et nem véletlenül hívták a maffiában Párducnak. Egy nagymacska ügyességével vetekedve ugrott párkányról-párkányra a CITY HOTEL MÁTYÁS falainak mentén. Célpontja egy emeleti szoba volt, melyben beszélgetés folyt Dr. Manfred Esell és Anbumadi indiai jógi közt. Az utóbbi ruhájába rejtett nyomkövető vezette el idáig a kunoichi-t. A célhelyszín már csak egy ugrásnyira volt. A bérgyilkosnő elrugaszkodott, meglovagolta a levegőt, majd egy balerina kecsességével landolt a keskeny ablakpárkányon. Felhelyezte a mazsola méretű tölteteket az üvegre, majd robbantott. A néhai díszes ablaküveg helyén immár füstölgő lyuk tátongott. A ninjanő behatolt a szobába. Látta, ahogyan a bent lévő férfiak egyike egy íróasztal alá veti magát. Bújj csak, picinyem, bújj! Úgy sem menekülhetsz el a végzeted elől! Az idősebb férfi, feltehetőleg Esell doktor, még mindig a hotelszoba centrumában állt. Maradj, ahol vagy! Jön már a mamuci! Ximen Ling kéjes élvezettel húzta elő a hátán pihenő katanát. Már lesújtani készült, mikor a helyiség fényviszonyai egy ordítás kíséretében megváltoztak. Azt még csak-csak be tudta azonosítani, hogy a hangok a professzorból jöttek, de a nappal-éjszaka mértékű változás sehogy sem fért a fejébe. Ximen küldetése kezdetén tölteteket rakott a szálloda villanyórájába is. Ám a kunoichi-t rejtő árnyék köddé vált. Hogy az a… Koromsötétnek kellene lennie, mint ahogy az is volt! Mi ez a fény?! A bérgyilkosnő sötét árnyakat látott úszni a fényjátékban. A démoni jelenés szentjánosbogárként cikázott a szobában, majd megállapodott a helység közepén s emberméretűre nőtt. És akkor meglátta. A Fekete Párduc kezéből kiesett a kard. Torkából kislányos sikítás tört elő, majd kivetette magát az ablakon.

Síri sötétség, csontba markoló hideg, riasztó csend. Baltasar kitört pokoli környezetéből. A mester hív. Menni kell! A démon a gondolat sebességével vetekedve száguldott a hívó hangok irányába. Mikor megfelelőnek találta a helyszínt, lángoló fáklyaként tört elő az asztrális világból. Vörös szemei mályvaként izzottak, hullaszerű bőrét helyenként átégették az asztrállángok, bár szellemteste sohasem égett el. Szájában fogak ezrei sorakoztak, testét a görög hoplitákéra emlékeztető páncél fedte, jobbjában hatalmas fejszét tartott. Szólásra nyitotta pofázmányát:

— Itt vagyok, mester. Mit kívánsz? — ismételte a szokásos mantrát.

Mikor a professzor eltűnni látta Ximen Ling-et az ablakban, tudta, hogy elérte a kívánt hatást. Ennek ellenére ráförmedt túlvilági szolgájára:

— Ejnye Baltasar! Miért nem tudsz valami kellemesebb alakot ölteni! Halálra rémíted szegény öreg barátomat! — az asztal alatt imádkozó Anbumadi mester felé bökött: — Látod, milyen buzgón imádkozik ateista létére.

Az istentagadó mester már a Miatyánkot kezdte volna mondani, ha ismerte volna a szövegét, mikor Baltasar alakot váltott. Immár a szoba közepén egy megszeppent kislány ált. A gyermek alig hallhatóan nyávogta oda a doktornak:

— Így jó? — és jobb kezének hüvelykujját babásan a szájába tette.

— Jó — válaszolt az okkult bölcsész. — Anbumadi, az isten szerelmére, mássz ki onnan! Nincs mitől tartanod. Ő csak Baltasar.

— Csak Baltasar? — mászott elő zsörtölődve a kövér férfi, a „csak” szót erősen megnyomva. — Csak Baltasar! Egy túlvilági démon! Egy ördögfióka! — ennél a mondatnál a kislány feje a másodperc törtrészéig visszaváltozott az eredeti démonfőre. A mester hátrahőkölt.

— Én világ életemben a természetfelettit kutattam, mégse találkoztam ilyesmivel! Azt hittem, hogy amit mi természetfelettinek hívunk, az valójában a természet egy ismeretlen szektora! Barátom… úgy tűnik, még te is tudsz meglepetéseket okozni! Legalább már értem, hogyan emelt fel Dr. Dealer egy képernyőn keresztül a levegőbe! — üvöltötte.

— Valóban, van mit megmagyaráznom — vakarta meg kopaszodó fejét a professzor, majd szolgájához fordult. — Baltasar! Nézz utána a mi kedves vendégünknek! Szeretnék vele elbeszélgetni. Csak semmi feltűnés!

— Értettem, mesterem! Nyomban előkerítem! — váltott katonásra a kislány, mielőtt denevér képében a ninjanő után repült. A két barát ismét magában volt. Mindketten a távozó démon után néztek, tekintetük a semmibe veszett. Végül Anbumadi törte meg a csendet:

— Nos, azt hiszem, legjobb lenne, ha azzal kezdenéd, ki is az a Dr. Dealer! — szólt barátjára.

— Tényleg itt van a kutya elásva. Dr. Dealer…

Kopogtak. A két öreg ismét sóbálvánnyá dermedt a félelemtől. Az ajtószárnyak választ sem várva nyíltak ki. Jane Fox lépett a szobába.

A taxi a Március 15.-e téren állt meg. Jane kinyújtóztatta fáradt végtagjait, miközben Peter Stark kifizette a sofőrt.

— Itt vagyunk — szólalt meg a lány. — Anyám szülővárosának szívében. Szép hely. Kiskoromban anyu sokat mesélt róla. Kár, hogy nincs időnk körbejárni.

— Hát, ha minél hamarabb vissza akarsz érni New York-ba, akkor valóban nincs ilyesmire idő. Bár, ha gondolod, kivehetsz szabadságot… Végül is te vagy a főnök! — csipkelődött a férfi.

— Szabadságot? Én? Már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára szabadságon! Nem, ilyesmire tényleg nincs most idő! Sürgősen meg kell találnom anyámat! Gyerünk! Kapjuk el azt a ringyó Ximen Linget!

— Ringyóvadászat indul! — nyugtázta Stark kapitány, bár még mindig poénra vette a dolgot.

— Valahol itt lesz a szálloda…— kutatott a térképen Jane. — Megvan! Erre!

A CITY HOTEL MÁTYÁS-t lehetetlen volt eltéveszteni. A hatalmas, klasszicista jegyeket őrző épület közvetlenül a taximegálló előtt terpeszkedett el. A Gellért-hegy felett már lement a nap. Az utakon egy-két autót kivéve már csak éjjeli buszjáratok közlekedtek. Ahogy a két utazó a szálloda épülete felé tartott, Peter ablaküvegtörést, deszkák recsegését és éktelen ordítást hallott. A lánnyal egyszerre néztek egymásra.

— Hallottad ezt Jane? — kérdezte a férfi. — Mintha a mi kis hotelünkből jönne!

Jane már a célépület melletti utcához rohant. Ő vette észre elsőként az egyik szálloda ablakon távozó nőalakot. Ez ő lesz. A Fekete Párduc. Gyorsan odaszólt Peternek:

— Én bemegyek az épületbe, megnézem mi történt a hotelben és talán találok valami nyomot anyám hollétéről is. Te kövesd azt a nőt! — azzal Ximen Ling irányába mutatott. A kapitány a Váci utca felé menekülő kunoichi után vetette magát. Jane Fox belépett a CITY HOTEL MÁTYÁS főbejáratán. Nyomozói szimatára hagyatkozva elindult az emelet felé.

A lány sorra végigjárta az emeleti folyosókat, néhány szobába be is nyitott, a bent lévők nem kis megrökönyödésére. Szerencséjére, a csendbe burkolódzó épületben a hangok jól terjedtek szét, így nem volt nehéz megtalálnia a drámai eseményeket látott szobát. A helységből dühödt kiabálás hallatszott. Jane-nek az ajtóhoz érve első reakciója a kopogás volt, de hamar belátta, hogy rosszul választott, mert a hangok azonnal elhaltak. Belökte az ajtót. A hotelszoba ablaka nem csak szimplán betört, teljesen eltűnt, helyén egy otromba lyuk tátongott. A csatatérre emlékeztető szobából két férfi bámult rá. Az egyik egy ötvenes éveinek végén járó kövér indiai volt, a másikat rögtön felismerte. Dr. Manfred Esell volt a népszerű Elmeturbó megalkotója, amiről Peter annyit mesélt neki. Egy darabig méregették egymást, majd Esell doktor megszólalt:

— Nocsak, nocsak. Eltévedtél, kedveském? — kérdezte a helyzetet elemezni próbáló lányt.

— Ő igen… vagyis nem. A személyzettől jöttem. Mi történt az ablakkal? — kérdezte.

— Hm. Szóval a személyzettől jött… — a professzor szája szélén mosoly bujkált. — Meg tudná nekünk mondani a becses nevét? Biztosan rossz már a szemem és nem látom a névtábláját — mindkét férfi kérdően nézett Jane-re. A kínos csenden egy árnyék suhant át. A lány mögött az ajtó bevágódott. Baltasar visszatért.

Peter Stark az USLL legjobb futója volt. A nyaranta megrendezésre kerülő versenyeken mindig első helyezést ért el. Azonban a Fekete Párduc üldözése neki is kihívást jelentett. A bérgyilkosnő mint aki megőrült, úgy rohant végig az immár üres sétálóutcán. A férfi tudta, hogy a kunoichi eszement loholásában nem láthatja őt, a nő mégis űzött vadként menekült. Az éjjeli versenyfutás egészen a Vörösmarty térig tartott. Ximen Ling itt kicsit kifújta magát. Vesztére. A férfi rávetette magát. Egy darabig birkóztak az utcaköveken, míg végül a férfi ereje felülkerekedett a nő ügyességén és a Fekete Párduc a győztes Stark kapitány foglyaként találta magát.

A szolgadémon a levegőből jól látta az alatta zajló versenyfutást. Egészen a Váci utca végéig követte a két atlétát. Itt a futás abbamaradt. A mit sem sejtő, pihenni készülő bérgyilkosnőt elkapták. Az ezt követő szituációt látva Baltasar visszatért mesteréhez. Életében először és utoljára kudarcot vallott és már nem állt hatalmában korrigálni a végzetes hibát. A denevér szája csuklásszerű hangot adott. Jól tudta mi vár rá.

John Lasty sietve szállt ki elegáns limuzinjából. Útja az USLL székházába vezetett. Tegnap az elnök bejelentette, hogy Lasty halálhíre téves és a milliárdos visszafoglalhatta igazgatói székét. Az USLL segítségével leránthatom a leplet Dr. Dealer-ről. Hamarosan én leszek a világ leghatalmasabb embere. A multimilliárdos valóban démoni főnöke elárulására készült, ám a ninjanő keresztülhúzta a számításait.

A hatszög irodát a szokásos rendben találta. Jane Fox gondoskodott róla, hogy feltámadt főnöke visszatérésekor mindent a megszokott helyén találjon. A férfi belépett a kulcsszámítógépbe. A bejelentkezési ablak eltűnése után furcsa dologra lett figyelmes. A mindig tökéletesen működő rendszer most kikapcsolt s el sem indult többet. A kunoichi által feltöltött vírus már a jelszó beütésekor formattálta a szuperszámítógép merevlemezét és ezzel együtt tönkretette az USLL teljes hálózatát. A vezérigazgató bosszúsan dobta félre a drága monitort. A fenébe! Így mégiscsak teljesítenem kell Dr. Dealer megbízását, ami ráadásul még nehezebb lett… Mást kell kitalálnom. Bekapcsolta a gigantikus LED tv-t, majd megkereste a felvételek között a „Fekete Báró letartóztatása” címűt. A tv életre kelt. A filmen Robert Clowner elnök terrorizmussal és hazaárulással vádolt ikertestvérét kísérték az Államok új, csúcstechnológiás börtönébe. John Lasty elégedetten dőlt hátra igazgatói székén. Immár birtokában volt a Dr. Dealer által kért összes információnak. Sikerült megszereznie a Sóhajok Tornyának az alaprajzát. Azonnal tárcsázta megbízóját. Gonosz főnökének hangja elégedettnek tűnt. Nem sokáig élvezheti munkája gyümölcseit, doktor. Mindenkinek van sebezhető pontja, és én egy napon meg fogom találni a magáét is. A milliárdos elképzelte, hogyan veszi át majd Dr. Dealer helyét azon a bizonyos napon. Ravasz mosollyal az arcán sétált vissza limuzinjához. Itt azonban lehervadt arcáról a mosoly. A drága autót rendőrök vették körül. Watson rendőrezredes egyenesen a pénzemberhez lépett.

— John Lasty! Letartóztatom a LastyDinners hamburgerek tudatos megmérgezésének gyanújával! Kérem, kövessen!

A multimilliárdos szóhoz sem jutott a döbbenettől. Tiltakozni próbált, de a könyörtelen rendőrök betuszkolták a rabszállítóba. John Lasty tudta, hogy ha Jill Cooker szája eljárt, saját maga sem áll meg a Sóhajok Tornyáig. Márpedig az étteremlánc igazgatóhelyettese mindig is túl sokat beszélt. Csak engedjenek a rendőrök telefonálni. Watson rendőreit az utóbbi tevékenység láthatóan nem érdekelte. Lasty nyomban felhívta a nőt.

Dr. Dealer egy budapesti bérház emeleti lakásában rendezte be főhadiszállását. Szolgái ebben a helyiségben gyűltek össze, itt vitatták meg ördögi tervük részleteit. Az Egyesült Államoktól biztonságos távolságban fekvő magyar város tökéletes rejtekhelyként szolgált a Gonosz könyvtárának, tanácstermének és kísérleti „laboratóriumának”. Az utóbbi hatékonyságát növelte a Föld szívcsakrájának közelsége, mely a nagyvároshoz közeli falvak egyikében dobogott. Ám a doktor most nem csak ezért jött Budapestre. Szerte a világon egy könyvritkaság után kutatott, melyet egy itteni antikváriumban talált meg. El kellett jönnie érte, mégpedig észrevétlenül.

Baltasar megérkezett a szállodába. Az ijedt Jane Foxra rá se hederítve jelentett mesterének. A kudarc hallatán Dr. Esell kimondta az elbocsátó varázslat gyilkos szavait. Baltasar teste köddé vált. Egy hullócsillag élete a végéhez ért.

[Tovább](page41.html)