Lehull a harmadik csillag

Jill Cooker, a LastyDinners igazgatóhelyettese idegesen járkált fel alá szabályos irodájában. A főnöke nemrég hívta fel. Pár napja történt, hogy ún. villámcserét hajtottak végre a gyorsétteremláncnál, azaz egy bizonyos terméket lecseréltek egy teljesen újra, mindössze három nap leforgása alatt. A termék a LastyDinners népszerű hamburgere volt. Lasty szerint az egyik hozzávalóval nem stimmelt valami, az igazgatóhelyettesnek szokás szerint nem kötöttek semmit az orrára. Akkor elvégezte a cserét és kész. Eddig mindig így mentek a dolgok a cégnél: a főnök mondott valamit és ő szépen megcsinálta. Most azonban Mrs. Cooker nem volt biztos benne, hogy jól döntött. Aznap reggel telefoncsörgésre ébredt. Magából a Fehér Házból jött a hívás. A világ minden pontján emberek ezrei betegedtek meg mindössze egy nap leforgása alatt az új LastyDinners hamburgerektől. Mind Cooker, mind Lasty nagy bajban volt. Ha az asszony sürgősen ki nem talál valamit, talán meg sem állnak a Sóhajok Tornyáig, márpedig ő teljesen tanácstalan volt. A veszélyeztetett országok felháborodva követelték a DivineElixir-t, az élet füvéből nyert szupergyógyszert. Úgy tűnt, nekik sem mondták eleget, hogy gyorsétterembe járni egészségtelen.

Jane Fox a félelemtől dermedten állt a CITY HOTEL MÁTYÁS emeleti szobájában. Az előtte eltűnő démon horrorfilmbe illő látványt nyújtott. Szerencsére Esell professzor a legjobb modorát vette elő és hamar megnyugtatta a lányt. Azt mondta neki, hogy sajnálja, de kint felejtett az ablakban valami folyadékot, mely berobbant és a felszabaduló gázok hallucinogén hatást okozhatnak. Jane távozása előtt még megkérdezte a doktortól:

— Csak kíváncsiságból engedjen meg egy kérdést, professzor… Mit keres az Elmeturbó atyja Budapesten? — A lány hangjából kiérződött a gyanakvó él. Dr. Esell egy hidegvérű gyilkos nyugalmával válaszolt:

— A kérdése jogos, kedvesem, de ha ismerne, tudná, hogy rendszeresen tartok előadásokat szerte a világon. Most éppen egy dedikáló körúton vagyunk Anbumadi barátommal — a váratlan vendég értetlenségét látva a doktor folytatta:

— Látom, még mindig nem tiszta a kép! — elnevette magát. — Kérdezzen kedvesem, állunk szolgálatára! — mind két férfi a lány felé fordult. A nyomozónő feladta.

— Értem már, köszönöm. Az elnézésüket kérem, amiért így rátörtem önökre!

Jane csalódottan hagyta ott a két férfit. Nem tudott meg semmi újat édesanyja eltűnésének körülményeiről.

Peter Stark sem járt sikerrel. Foglyát egy szűk utcába vonszolta, majd egy lámpaoszlophoz kötve faggatni kezdte. Ekkor egy éjszakai járőr fordult be az utcácskába. A jelenetet látva pisztolyát előrántva Stark kapitányra förmedt:

— Azonnal engedje el a hölgyet! Mégis mit… — a rendőr észrevette a lány fegyverzetét. Azonnal felhívta a főkapitányságot, felettesei segítségével még a helyszínen azonosítani tudta a kunoichi-t. A kapitány szerencsére tudta igazolni magát. Ximen Ling kihallgatása úgy tűnik, elmarad. Pedig úgy szerettem volna Jane-nek segíteni… Peter Stark már elindult volna visszafelé, mikor egy új terv született az agyában. A távozó rendőr mögé osont, majd egy tengerészgyalogsági mozdulattal a földre terítette.

A ninjanő éles érzékszerveinek köszönhetően már messziről meghallotta az őt fogva tartó rendőr felé settenkedő Stark kapitány lépteit. Rögtön tudta, mit kell tennie. Minden erejét arra a pillanatra összpontosította, mikor Peter Stark lesújtott a járőr fejére. Ximen Ling elrugaszkodott a földtől, majd másodpercek leforgása alatt felmászott egy közeli ház tetejére. Azaz idióta rendőr annyira bízott a pisztolyában, hogy elfelejtett megbilincselni. Szánalmas fajankó! A bérgyilkosnő újra eltűnt az éjszakában. Peter Stark a kudarctól mérgesen ment vissza a szállodához. Jane már a taxinál várta.

Szomorúan ültek a New Yorkba tartó repülőn. Peter sajnálta, hogy nem segíthet többet a lánynak. Őt is visszarendelte Lasty az egységéhez. Tegnap zavargások törtek ki a Sóhajok Tornyában. Bár az őrök meg tudták fékezni a rabok kitörését, az épületbe senki nem juthatott be a kommandón kívül. Már a new yorki reptéren kocsi várta a két ügynököt. Jane az USLL székházba ment, hogy jelentse anyja eltűnését. Reményvesztett volt és elkeseredett. Érezte, hogy soha többé nem láthatja az édesanyját. Ám aznap éjszaka csak egyikük vallott kudarcot.

Robert Clowner lefekvéshez készülődött. Amerika elnöke akkor országa legfáradtabb embere volt. Az elmúlt pár napban átlagosan napi 20 órát dolgozott egyfolytában. A tárgyalótermekben érezni lehetett a III. Világháború előszelét. Az elnök tudta, hogyha nem enged a járvánnyal sújtott világnak, nagyobb baj is történhet, mint egy gyógyszer- monopólium elvesztése. A beteg országokat már nem érdekelte egy esetleges atomháború. A vihar már közeledett és másnap Robert -nek engednie kellett. Fáradtan dőlt végig a frissen vetett ágyon. A négyórás pihenőt dübörgő heavy metal zene mellett is át tudta volna aludni. Nem csoda hát, hogy ezek után nem ébredt fel, mikor gyilkosa a szobába lépett.

Peter Stark az általa vezetett különleges kommandó élén behatolt a Sóhajok tornyába. Bent teljes volt az őrültekháza. A rabok hol egymást, hol az őröket verték. A padlón patakokban folyt a vér. Az épület riasztói keservesen vijjogtak, ezzel még jobban tetézve a zűrzavart. A kapitány feladata volt előkészíteni a terepet egy nagyobb lélegzetű USLL akcióra. Az emberi tankok megérkezése megfékezte a lázadást. Azoknak a raboknak, akik a kommandó megérkezésekor nem feküdtek hátratett kézzel a földön, golyózápor lett a jutalma. Senki sem mert ellenszegülni, egy rabot kivéve. Aznap hajnalban Richard Clowner, a Fekete Báró kiszabadult börtönéből.

Bár a Fehér Ház az USA egyik legjobban őrzött épületeként volt ismert, ez nem akadályozhatta meg Richard Clowner-t abban, hogy az őröket és a biztonsági rendszert kijátszva, be tudjon hatolni testvére lakosztályába. A személyzetet megtévesztette, hogy a Fekete Báró az elnök viselkedését is tökéletesen utánozta. Gyilkos szenvedéllyel hajolt az alvó Robert Clowner felé. A könnyű sikertől megittasulva suttogta:

— Fogadjunk, Robert, hogy az ingáid balszerencsét jósoltak mára! Nagy kár, hogy nem voltál elég óvatos!

Az elnök valóban mániákus ingahasználó volt. Minden nap kikérte e ördögi szerkezetek tanácsát és ennek megfelelően kormányzott. Csodával volt határos, hogy az Egyesült Államok nem jutott csődbe hivatali ideje alatt.

Richard hurkot vetett a magával hozott kötélből és alvó testvére nyakára húzta. Az álomrabolt elnök elhűlve kapott a torkához. A gyilkos eszköz óriáskígyóként szorította össze a légcsövét. A Fekete Báró elvégezte küldetését. A hullát az ágyneműtartóba rejtette és szigorúan meghagyta a személyzetnek, hogy amíg a tárgyalások véget nem érnek, ne zavarják meg a szoba feng shui –ját. Hívatta sofőrjét és az éj leple alatt egy ismert lebujba hajtatott. Szerencsétlen emberei addigra megszokhatták elnökük fura kéréseit. Richard alaposan lefizette mind a sofőrt, mind a személyzetet. Biztos volt benne, hogy az „elnök eltűnésének” híre kellően lefoglalja majd a hatóságokat. Egyébként is, ki kereste volna egy élő személy holttestét?

Jane Foxnak nem sikerült előrébb jutnia édesanyja ügyében, mivel időközben fontosabb megbízása akadt. Amerika elnöke, a világ sorsát eldöntő beszédét megelőző éjszaka eltűnt a Fehér Házból. A lerészegedett Robert Clowner-t egy washington d.c.-i bárban találták meg Lasty ügynökei. A lánynak kellett végére járnia a szokatlan ügynek. Szegény Jane nem tudott miből kiindulni. Senki nem tudott semmit az elnök eltűnéséről, csak pár helybéli kuncsaft ismerte fel a kocsmában éneklő államférfit. Az igazgatóhelyettes problémáit csak tetézték az USLL számítógépes rendszerének hibái is. A lány elkeseredetten próbált minden ügy végére járni. Szerencsére beosztottjai felfigyeltek felettesük depresszió közeli állapotára és több segítő kezet is kapott. Közülük is talán Felix Salt, az USLL székház jóságos főmérnöke segített a legtöbbet, akinek a negatív érzelmektől túlfűtött lány mindig kiönthette a lelkét. Mindezek ellenére abban a pár napban Jane-nek semmi sem akart összejönni. Mintha minden összeesküdött volna ellene. Különös módon nem csak ő érzett így.

Alaina Riene tudta, hogy a kegyetlen admirális előbb utóbb végezni fog vele. Ki kellett jutnia a legközelebbi partraszálláskor. Az Örvénylovas a san fransisco-i öböl felé tartott. Az újságírónő nem remélhetett kegyelmet, így taktikát váltott. Célpontja a szingli Borisz első tiszt lett. A tengerész régen volt kettesben lánnyal, és ezt Alaina Riene kifinomult női érzékei nyomban észrevették. Stiven Glubokij ifjú első tisztjével napjában kétszer ellenőriztette foglyát, az utóbbi nem kis örömére. A Rinocérosz Hölgy, non-verbális fegyverek egész armadáját vetette be a fiatalember ellen. Minden ellenőrzéskor csillogó szemeivel Boriszra bámult. A tiszt jelenlétekor blúza ujját babrálta, fokozatosan villantva fel a női test egyik legerotikusabb zónáját; a puha bőr fedte csuklót. Ezen kívül a lány nagy hangsúlyt fektetett hófehér kebleinek láthatóságára és hajsörényének dobálására. Borisz-t tudtán kívül csalták a szerelem gyilkos kelepcéjébe. A férfi nem tudta levenni szemét a hajó foglyáról. Alaina időről időre csökkentette intim zónáját, hirtelen magához húzva a meglepett katonát. A nő vad volt és gátlástalan, akárcsak egy dühödt rinocérosz. Végül elérte célját. A férfi már azt tervezgette, hogyan tudna megszökni a lánnyal főnöke tudta nélkül. Borisz a san fransisco-i partraszálláskor akarta megejteni a szökést. Ám a Gonosz uralta világban minden reményük hiábavaló volt.

Peter Stark késő este ért vissza a hajnalban kezdődő akcióról. Lepakolta felszerelését az USLL központjában, majd Jane keresésére indult. Kíváncsi volt, sikerrel járt-e a lány. A gondterhelt igazgatóhelyettesre a hatszög irodában lelt rá. Jane Fox az azonnali hatállyal letartóztatás alá helyezett John Lasty iratait böngészte. Mikor meglátta a férfit, arca kicsit felderült.

— Peter! Jó, hogy jössz! Ezt nézd! — egy Lasty-nak címzett levél volt a kezében. A lány a letartóztatáshoz szükséges bizonyítékok keresése közben rálelt a Dr. Dealer által írt, főnökének címzett levélre. Jane minden megtalált, a sziget koordinátáival egyetemben.

A kapitány arca szintén döbbenetről tanúskodott, ugyanakkor a lány enyhe izgalmat is fel tudott fedezni rajta.

— Azt hiszem, van egy utunk — mondta ki a lány gondolatát a férfi.

— Én is — szólt Jane. — A válaszokat Léthén találjuk meg. Ez volt az a sziget, ahol Adolf Hitler még a II. Világháború idején titkos főhadiszállást építtetett. Még jó, hogy véget ért a háború, mielőtt beköltözhetett volna. Az a sziget bevehetetlen… Akkor velem tartasz? Szükségem van egy pilótára.

Az ismét az USLL igazgatói székébe emelt Jane Fox már ismerte Peter Starkot annyira, hogy tudta, a férfi nem hagyná egyedül elmenni arra a veszélyes helyre. A kapitány értette a kérdésbe rejtett humort.

— Ahogy parancsolja, asszonyom — mondta széles vigyorral az arcán. — Mikor indulunk?

— Ma hajnalban. Addig aludjon egy kicsit kapitány, ráfér magára! — Jane megint tréfálkozó hangnemben beszélt. Úgy tűnt, felfedezése kizökkentette mélabújából, bár valójában csak a figyelmét szerette volna másra terelni. Stark kapitány vágott egy helyeslő grimaszt, majd hazasietett. Még el kellett intéznie valamit. Útközben ismét egy, az éjszakát magányosan átszelő meteoritra lett figyelmes, ám ő már nem találta e mostanában túlzottan is gyakori jelenséget különösnek.

[Tovább](page42.html)