Lehull a második csillag

Richard Clowner, az Amerikai Egyesült Államok elnöke szólni készült. Amikor a neki felállított pódiumhoz lépett, minden szem és kamera rászegeződött. Az álelnök beszédét síri csend előzte meg. Mindenki tudta, hogy az ő tiszte dönteni háború és béke között. És akkor kimért hangon elkezdte:

— Tisztelt polgártársaim! Tisztelt jelenlévők! Mindannyian tudják, miért vagyunk most itt. Egy világméretű konfliktus szélén állunk. Az elmúlt héten történt, hogy hazánk egy új gyógyszert dobott piacra. Igen, a DivineElixir hatalmas előrelépés országunk történetében. Talán az eddigi legnagyobb. Most újra az USA a világ vezető hatalma. De miért is gyűltünk ma össze? Azért kedves jelenlévők, kedves polgárok, mert a világ el akarja venni tőlünk ezt az új előnyt, mely jogosan a miénk! Képzeljék csak el, a gyógyszergyártásból nyert bevételek meg fognak tízszereződni, százszorozódni, mindössze néhány hét leforgása alatt. Ez a fizetések emelését, jobb életkörülményeket, anyagi biztonságot jelentene népünk számára! Országunk új aranykora jönne el! Az elmúlt években hatalmas összegeket áldoztunk a fegyverkezésre. Én azt mondom, ne tartogassuk rosszabb időkre fegyvereinket, mert az idő most érkezett el! Most kell cselekednünk! Támadjon csak a világ! A DivineElixir birtokában nem eshet bajunk! Beszédem végén azt üzenem a világnak: gyertek, ha akartok, az USA hadserege készen áll a háborúra!

Szónoklatát döbbent csend fogatta, majd a hátsó sorok valamelyikéből felhangzó taps hullámként söpört végig a tanácstermen. A III. Világháború kezdetét vette.

Stiven Glubokij admirális teleszívta tüdejét a san fransisco-i tengerpart sós levegőjével. Az Örvénylovast álcázó pajzsa könnyedén átjuttatta az Egyesült Államok tengeri határain. Az admirális küldetése végéhez ért. Életében először és utoljára megcsodálta a Golden Gate hidat, majd távvezérléssel aktiválta az Örvénylovas silóit. Az orosz haditengerészet harminc legnagyobb atomrakétája indult el az Egyesült Államok felé. Glubokij admirális még egyszer gyönyörködött a víztükrön ringó vízi titánban, mielőtt atomjaira égette volna a hádészi bombából érkező hőhullám.

Dr. Manfred Esell, Jane Fox távozása után végre belekezdett történetébe. Anbumadi elképedve hallgatta.

— Dr. Dealer a tanítványom, és igen, a fiam volt. Már hatévesen elvesztette szüleit egy repülőgépbalesetben. Árvaházban élt tíz éves koráig. Nekem és a feleségemnek nem lehetett gyermekünk, így örökbe fogadtuk. A feleségem világ-életében oda volt a kedves kisfiúért. Nagyon okos, segítőkész és rendes fiú volt. Soha nem volt vele semmi baj; nem csavargott, nem verekedett, nem hozott rossz jegyeket, mint a legtöbb korabeli gyerek. Hatalmas érdeklődést mutatott a kutatásaim iránt is. Minden érdekelte, ami természetfeletti, nem szokványos volt. Joggal gondolhattam, hogy ő fogja továbbszőni életem munkáját. Tizennyolc éves volt, amikor elkezdtem tanítani okkult tudományokra. Nagyon jól haladt! Napok alatt elsajátította azt az ismeretmennyiséget, mely másoknak hetekbe, hónapokba telt. Nagyon büszke voltam rá! A lelkére kötöttem, hogy egyedül nem próbálkozhat szellemidézéssel. Akkor úgy tűnt, megfogadta intelmem. Tévedtem. Egy nap későn értem haza. A házat felforgatva találtam. A fiam az idéző körön kívül rángatózott. Erősebb démont idézett, mint amivel fiatal elméje elbírt és a dög kicsalta a biztonságot jelentő varázskörből. Ezután már nem volt a régi. A korábban csendes fiú, minden féle extrém sportokba kezdett. Sárkányrepült, gépből ugrott, viharszörfözött, majd a seregbe is beállt! Őrült terveket szövögetett a világ elfoglalásáról, így egy heves vitát követően kitagadtam. Azóta szörnyű hatalomra tett szert! Azt a bérgyilkost is ő küldte a megölésem…

Nem fejezhette be a mondatot. A hotelszoba ajtaja ismét kivágódott. Ezúttal az immár feldühödött Ximen Ling viharzott be rajta. A bennlévők ezúttal nem menekülhettek. A Fekete Párduc másodszorra sohasem hibázott. Anbumadi még látta Manfred barátja ősz fejét a földre hullni, mielőtt a katana az ő nyakára is lesújtott.

Igor Ivanov családja körében töltötte Oroszország utolsó napjait. Mikor megérkeztek az első hírek az Egyesült Államok pusztulásáról, nem volt már miért harcolni. A szerettei közt akart meghalni, bár a Gonosz uralta világban csak kevesen osztották nézeteit. Tiszttársai és az emberek többsége a világon hatalmas tivornyákba, pajzán örömökbe, gyilkolásba és hasonló „élvezetekbe” temetkeztek. Végül a szeretet csillaga is lehullt.

[Tovább](page43.html)