Ars poeticák

Ars poeticák

Lanthoz nyúlok félénken,

Csendül rajta az ének,

Kínlódva bár, de szüntelen

Bús Múzsa felé szállok,

Követve égit, töretlent,

Hangját régi regéknek,

Egyszer hazatalálok.

***

A dal a léleknek szava,

Mondjon bármit a törvény

Szigorú szonettek önkényt

Teremtettek ott, hol a

Szív ösvénye él,

S feltámad tán Helikon.

***

Poros ház áll erdőszélen

A Múzsáé, jól ismerem.

Mennyit, mennyit járok arra,

Epedt szívvel, megcsalatva,

Bolondul boldogan,

Hol a Múzsa háza van.

(2013)